Kaland a temetőben

A kaland a temetőben (igazi horror film cím lehetne)

Amelyben kiderül, hogyan rendezkedett be Jenő eme létformára.

Szállásadóm nem viccelt. Ez a temető valóban az egyik legszebb fekvésű, amit valaha láttam. Már a hozzá vezető út sem hétköznapi. Hiszen a legtöbbször az elszenderüléstől a végső nyughelyig a gyászoló sokaság követi a halottas kocsit, leginkább kisírt szemekkel. Itt azonban a ravatalozóig tartó út is csupa vidámság lehetett, hiszen a pincesoron vezet keresztül utunk. Útba esik jövet menet, s már is belevihoghatunk a rút kaszás képibe! Ezen tárgyi tudás híján, én autóval akartam leküzdeni a meredeken emelkedő szűk, bemetszett utcácskát, vesztemre. Látom ugyanis, hogy egy helyi készítésű csettegő (agyafúrt tervezésű, otthon barkácsolt motoros kistraktor) vágtat lefelé pöfögve egyenesen nekem. Gazdája a bakon vígan integet felém, s bár jómagam nem voltam úttörővasutas, nagy nehezen felmértem, hogy itt nekem tirhulnom kell, mivel fék az nincs. Az otthon maradt a fészerben, a duda mellett. A felismerésemet tett követte, hátramenet eszeveszett gyorsulással. Bortól mámoros partnerem is mindent megtett a teljes megsemmisülés elkerülése érdekében, mivel a KRESZ beható ismerője lévén emlékezett a bizalmi elvre. Így egészen lehúzódott az út padkájára, ami azonban kissé megviccelte, hiszen a bevágás megdobta kerekét, s ekkor elkezdődött az amerikai filmipar kaszkadőreit megszégyenítő mutatványsorozat. Korrekciónak ne nevezzük ezt a ténykedést. A többszöri kétkerekezés alatt magam előtt láttam a gépszörny feltátott száját, de talán a temető közelsége miatt, mindketten karcolások nélkül megúsztuk. Csak a későbbi kocsmai találkozásunkkor bánta néhány korsó sör ára, mivel újdonsült barátom ekképp vonta le számomra a konklúziót:

- Máskor jobban vigyázzon, nem kéne úgy száguldoznia!