Tárgyszavak

• Emlékezet
• Jövő
• Út

Személyes történet

“Kétféle ember van: jó és rossz”
23 alkalommal szúrtam kis fatáblát a birkenaui Mexikó barakk földjébe. 23 napot töltöttem az Élet Menetével Auschwitzban és Birkenauban. Próbálom elérni Sellyei Nagyi ott túlélt napjainak számát. Ő kicsit több mint 2 hónapot töltött ott két nővérével, Bellával és Irénkével. Lenke és Rózsi nővérei akkor már Palesztinában éltek. Andor bátyja Buchenwaldban volt. Sellyei Nagyinak Cica unokatestvére csempészett tűt, krumplit és amit még tudott, a Kanada barakkból. A Kanadában folyt az ételosztás, ott a legélelmesebbek dolgozhattak. A Mexikó a legrosszabb barakk volt. Ott konkrétan a földön feküdtek a csontra fogyott emberek naphosszat. Sellyei Nagyi a szlovák tudásának köszönhette, hogy a már régebb óta ott fogva tartott cseh diákoktól megtudta, hogy Auschwitz halálgyár. Később Cica izraelivé vált unokatestvérként sokszor látogatta Sellyei Nagyit Csehszlovákiában. Cica nekem Cica néni volt mindig és tudtam, hogy fontos szerepe volt Sellyei Nagyi túlélővé válásában. Sellyei Nagyi szüleit, anyukám és Imi nagybátyám nagyszüleit, az én, Eszter nővérem és mind a négy unokatestvérem dédszüleit, Minát és Dávidot elégették. Reisz Sári, később Donáth Sári, vagy Šarlota Donáthová, az én Sellyei Nagyim Tisa Beávkor szabadult Auschwitzból, ezért nálunk ezen a viszonylag kis böjtnapon mindenki böjtöl.

Sellyei Nagyi élete utolsó 18 évét félig béna testbe zárva élte, viszonylag korlátolt rövidtávú memóriával. Azt mondta Spielberg Soá filminterjú-sorozatában, hogy az ő üzenete a jövőnek az, hogy kétféle ember van: jó és rossz. Ezt szoktam írni az emlékére a kis fatáblára Birkenauban.

Ezt a fényképet Juri Dojc készítette róla a Last folio c. holokauszt szlovákiai túlélőiről és emlékeiről szóló fotós projektje keretében.
http://lastfolio2.squarespace.com/survivors/wtzwb8j50l03ged04czkpz62dujuvm