Ennek a vörösarany, újra öntött gyűrűnek a története körülbelül 30 éves. Akkoriban divat volt, hogy kerek évfordulókra új jegygyűrűket vásároltak. Nagymamám kitalálta, hogy ő is szeretné, ha az ezüst vagy valamelyik kerek évfordulójukra újakat vásárolnának. Nagypapám ezt ellenezte, de mondta, hogy csak magának vegyen. Végül mindkettőjüknek vett, így nagyapám nem hordta korábbi gyűrűjét tovább. Ezek után nagymamám édesanyámnak adta, akit akkoriban nagyon érdekeltek a keleti kultúrák és egy üzlet kirakatában látott egy kígyó alakú gyűrűt. Emiatt kapott a gyűrű kigyó formát. Én valamikor 2017 körül csakliztam el otthonról, egyrészt mert nagyon tetszett, másrészt pedig ez az a tárgy, ami összeköt vele valamilyen módon, mivel sosem találkoztunk.
